Március utolsó hétvégéjén csapatunk is képviseltette magát Egerben a
Molekuláris Élettudományi Konferencián, melyre az egész országból és külföldről
is érkeztek a kapcsolódó tudományterületeket képviselő kutatók. Számunkra ez
volt az első szereplés ezen a két évente megrendezésre kerülő, nívós eseményen,
így izgatottan vártuk, milyen visszajelzéseket kapunk majd poszterünkre
(összesen 215 kutató hozott posztert az eseményre). A konferencia lebonyolítása
tanúskodott a sok éves rutinról, minden gördülékenyen zajlott, a szervezők
nagyon segítőkészek voltak. Így mind szakmai, mind egyéb szempontból jó
érzésekkel vettünk részt a péntek délutántól vasárnap kora délutánig több
szekcióban megtartott, többnyire két teremben párhuzamos zajló előadásokon.
Ezek az előadások számunkra is sok új ötletet nyújtottak. A konferenciának
helyszínt adó Hotel Eger & Park elegáns éttermében a napi étkezésünkről is
gondoskodtak a szervezők, így nekünk tényleg nem maradt más dolgunk, mint
elmélyülni az esemény változatos szakmai tartalmában - és persze készülni saját
poszterünk bemutatására a szombaton tartott második poszterszekció során.
Az egészen biztos, hogy a kutya, mint vizsgált organizmus, nem tipikus
szereplője az ilyen konferenciáknak: az összesen 225 poszterből rajtunk kívül 1
(és egy negyed J)
poszter foglalkozott kutyákkal. A másik teljes poszter szerzői az Állatorvosi
Egyetemről érkeztek, és a sok fajtában elterjedt MDR1 mutáció vizsgálatával
foglalkoztak. Az "¼" poszter viszont szintén hozzánk kapcsolódott,
mivel korábban végzett méréseink kiegészítő információként felkerültek
genetikus kollégáink poszterére is. Így társszerzőként ott is képviseltettük
magunkat. Habár ez a poszter alapvetően ecetmuslicával foglalkozott, egy ábra
erejéig itt is felvillant a Kutya Agy- és Szövetbank jelentősége. A muslicán
végzett kutatások univerzalitását ugyanis jól alátámasztja, ha ugyanazt
kutyában is sikerül megmutatni. Jelen esetben az autofágiát szabályozó gének
életkorral függő aktivitásváltozásához tudtunk hasznos kiegészítést tenni az
Agybankba beérkezett minták által.
Saját poszterünkön igazán izgalmas eredményekkel büszkélkedhettünk, hiszen
éppen csak pár hete végeztünk az első olyan méréseinkkel, melyek során egy
különleges, „sokszorozódó gént” vizsgáltunk. A módszerünk, melyet kvantitatív
Real-Time PCR-nek hívnak, alkalmas arra, hogy kimutassa a vizsgált gén
aktivitását (expresszióját) különböző mintákban. Mi jelen esetben idős és
fiatal kutyák nagyagykérgi mintáiban hasonlítottuk össze a „sokszorozódó gén”
(retrotranszpozon) aktivitását – erről a génről azt kell tudni, hogy
ténylegesen képes lemásolni magát, és ezáltal sokszorozódni a genomban, és ez a
tevékenysége komoly kárt okozhat a sejteknek, mert tönkretesz más géneket. Ma a
tudományos közvélemény egyre inkább azt gondolja, hogy a retrotranszpozonok az
öregedés során egyre aktívabbá válnak, és ezáltal hozzájárulnak a sejtek időskori
károsodásához. Ezt a jelenséget azonban eddig csak rágcsálókban igazolták,
náluk összetettebb idegrendszerrel, és komplikáltabb öregedési folyamattal
jellemezhető emlősökben még nem.
Eredményeink újszerűsége is jól mutatja, hogy még igencsak az út elején
járunk céljaink megvalósítását tekintve. Emiatt is voltunk kíváncsiak, hogy
vajon a molekuláris területek képviselőitől milyen visszajelzést kapunk az
projektünk alapgondolatát és eddigi eredményeit illetően.
Poszterünk a második szekcióban szerepelt, a többi, leginkább genetikai,
fejlődésgenetikai témájú poszterrel egyetemben. Az alatt a két óra alatt,
melyet a konferencia szervezői a poszterekre szántak (ekkor nem voltak
előadások, így mindenki kényelmesen végignézhette az összes posztert) sokan
megfordultak nálunk is. Ilyenkor az a szokás, hogy a poszter felelőse (ez jelen
esetben Sándor Sára kollégánk volt) megválaszolja az érdeklődők kérdéseit,
illetve kérésükre röviden összefoglalja a kutatás lényegét. Az érdeklődőktől
nagyon sok biztatást kaptunk, sokan érezték egyedinek és jól felépítettnek a
projektünk mögött álló elképzelést. Egy ilyen nívós konferencián ez megerősítő
visszajelzés volt számunkra.
Kritikaként azonban sokakban felmerült az, amit magunk is kiemeltünk
poszterünkön: hogy a jelenlegi mérésünkben sajnos nem egyenletes a fajták
megoszlása a fiatal és idős kutyák összehasonlításakor. Ilyenkor ugyanis
előfordulhat, hogy az a különbség, amit mi a két csoport között mérünk
(„fiatal” és „idős”), valójából nem az életkorból adódik, hanem a fajták
közti megoszlásból. Tehát ha például a fiatal kutyák jelentős része beagle, az
idős kutyák jelentős része pedig labrador, akkor lehet, hogy a különbség, amit
találunk, a beagle és labrador fajta közti különbség, és nem az idős és fiatal
kutyák közötti. Sajnos az eddigi felajánlásokból még nem állt föl olyan
mintagyűjteményünk, melyből megfelelő számú, azonos fajtájú kutyát tudnánk
megvizsgálni az idős és fiatal csoportban is. Szerencsére ez a lehetséges hiba
olyan módon is csökkenthető, ha a két csoportba véletlenszerűen válogatunk be
különböző fajtákat, így a további méréseink során majd ebbe az irányba haladunk
tovább.
De tény, hogy a legjobb kutatásokat akkor tudjuk majd elindítani, amikor
elegendő minta áll rendelkezésünkre idős és fiatal kutyák felajánlásaiból is.
Ehhez továbbra is legelsősorban azoknak a gazdáknak a hozzájárulására van
szükség, akik elengedni készülnek beteg vagy idős kedvencüket, és nyitottak rá,
hogy halála után testét a tudomány szolgálatára ajánlják fel. Mi azt reméljük,
hogy az ország legnagyobb élettudományi és genetikai konferenciáján való
sikeres szereplésünk is megerősíti, hogy munkánknak lesz gyümölcse, és így
komoly értelme és jelentősége lehet minden egyes felajánlásnak!