Konferencia Egerben

Március utolsó hétvégéjén csapatunk is képviseltette magát Egerben a Molekuláris Élettudományi Konferencián, melyre az egész országból és külföldről is érkeztek a kapcsolódó tudományterületeket képviselő kutatók. Számunkra ez volt az első szereplés ezen a két évente megrendezésre kerülő, nívós eseményen, így izgatottan vártuk, milyen visszajelzéseket kapunk majd poszterünkre (összesen 215 kutató hozott posztert az eseményre). A konferencia lebonyolítása tanúskodott a sok éves rutinról, minden gördülékenyen zajlott, a szervezők nagyon segítőkészek voltak. Így mind szakmai, mind egyéb szempontból jó érzésekkel vettünk részt a péntek délutántól vasárnap kora délutánig több szekcióban megtartott, többnyire két teremben párhuzamos zajló előadásokon. Ezek az előadások számunkra is sok új ötletet nyújtottak. A konferenciának helyszínt adó Hotel Eger & Park elegáns éttermében a napi étkezésünkről is gondoskodtak a szervezők, így nekünk tényleg nem maradt más dolgunk, mint elmélyülni az esemény változatos szakmai tartalmában - és persze készülni saját poszterünk bemutatására a szombaton tartott második poszterszekció során. 

Az egészen biztos, hogy a kutya, mint vizsgált organizmus, nem tipikus szereplője az ilyen konferenciáknak: az összesen 225 poszterből rajtunk kívül 1 (és egy negyed J) poszter foglalkozott kutyákkal. A másik teljes poszter szerzői az Állatorvosi Egyetemről érkeztek, és a sok fajtában elterjedt MDR1 mutáció vizsgálatával foglalkoztak. Az "¼" poszter viszont szintén hozzánk kapcsolódott, mivel korábban végzett méréseink kiegészítő információként felkerültek genetikus kollégáink poszterére is. Így társszerzőként ott is képviseltettük magunkat. Habár ez a poszter alapvetően ecetmuslicával foglalkozott, egy ábra erejéig itt is felvillant a Kutya Agy- és Szövetbank jelentősége. A muslicán végzett kutatások univerzalitását ugyanis jól alátámasztja, ha ugyanazt kutyában is sikerül megmutatni. Jelen esetben az autofágiát szabályozó gének életkorral függő aktivitásváltozásához tudtunk hasznos kiegészítést tenni az Agybankba beérkezett minták által.

Saját poszterünkön igazán izgalmas eredményekkel büszkélkedhettünk, hiszen éppen csak pár hete végeztünk az első olyan méréseinkkel, melyek során egy különleges, „sokszorozódó gént” vizsgáltunk. A módszerünk, melyet kvantitatív Real-Time PCR-nek hívnak, alkalmas arra, hogy kimutassa a vizsgált gén aktivitását (expresszióját) különböző mintákban. Mi jelen esetben idős és fiatal kutyák nagyagykérgi mintáiban hasonlítottuk össze a „sokszorozódó gén” (retrotranszpozon) aktivitását – erről a génről azt kell tudni, hogy ténylegesen képes lemásolni magát, és ezáltal sokszorozódni a genomban, és ez a tevékenysége komoly kárt okozhat a sejteknek, mert tönkretesz más géneket. Ma a tudományos közvélemény egyre inkább azt gondolja, hogy a retrotranszpozonok az öregedés során egyre aktívabbá válnak, és ezáltal hozzájárulnak a sejtek időskori károsodásához. Ezt a jelenséget azonban eddig csak rágcsálókban igazolták, náluk összetettebb idegrendszerrel, és komplikáltabb öregedési folyamattal jellemezhető emlősökben még nem.

Eredményeink újszerűsége is jól mutatja, hogy még igencsak az út elején járunk céljaink megvalósítását tekintve. Emiatt is voltunk kíváncsiak, hogy vajon a molekuláris területek képviselőitől milyen visszajelzést kapunk az projektünk alapgondolatát és eddigi eredményeit illetően. 

Poszterünk a második szekcióban szerepelt, a többi, leginkább genetikai, fejlődésgenetikai témájú poszterrel egyetemben. Az alatt a két óra alatt, melyet a konferencia szervezői a poszterekre szántak (ekkor nem voltak előadások, így mindenki kényelmesen végignézhette az összes posztert) sokan megfordultak nálunk is. Ilyenkor az a szokás, hogy a poszter felelőse (ez jelen esetben Sándor Sára kollégánk volt) megválaszolja az érdeklődők kérdéseit, illetve kérésükre röviden összefoglalja a kutatás lényegét. Az érdeklődőktől nagyon sok biztatást kaptunk, sokan érezték egyedinek és jól felépítettnek a projektünk mögött álló elképzelést. Egy ilyen nívós konferencián ez megerősítő visszajelzés volt számunkra. 

Kritikaként azonban sokakban felmerült az, amit magunk is kiemeltünk poszterünkön: hogy a jelenlegi mérésünkben sajnos nem egyenletes a fajták megoszlása a fiatal és idős kutyák összehasonlításakor. Ilyenkor ugyanis előfordulhat, hogy az a különbség, amit mi a két csoport között mérünk („fiatal” és „idős”), valójából nem  az életkorból adódik, hanem a fajták közti megoszlásból. Tehát ha például a fiatal kutyák jelentős része beagle, az idős kutyák jelentős része pedig labrador, akkor lehet, hogy a különbség, amit találunk, a beagle és labrador fajta közti különbség, és nem az idős és fiatal kutyák közötti. Sajnos az eddigi felajánlásokból még nem állt föl olyan mintagyűjteményünk, melyből megfelelő számú, azonos fajtájú kutyát tudnánk megvizsgálni az idős és fiatal csoportban is. Szerencsére ez a lehetséges hiba olyan módon is csökkenthető, ha a két csoportba véletlenszerűen válogatunk be különböző fajtákat, így a további méréseink során majd ebbe az irányba haladunk tovább.

De tény, hogy a legjobb kutatásokat akkor tudjuk majd elindítani, amikor elegendő minta áll rendelkezésünkre idős és fiatal kutyák felajánlásaiból is. Ehhez továbbra is legelsősorban azoknak a gazdáknak a hozzájárulására van szükség, akik elengedni készülnek beteg vagy idős kedvencüket, és nyitottak rá, hogy halála után testét a tudomány szolgálatára ajánlják fel. Mi azt reméljük, hogy az ország legnagyobb élettudományi és genetikai konferenciáján való sikeres szereplésünk is megerősíti, hogy munkánknak lesz gyümölcse, és így komoly értelme és jelentősége lehet minden egyes felajánlásnak!

Bízunk benne, hogy két év múlva is képviseltethetjük magunkat ezen a konferencián, talán immár sokkal részletesebb eredményekkel!

A szövetbankról részletesebben itt olvashatnak: https://kutyaetologia.elte.hu/szovetbank/