2018. december 10., hétfő


Első eredményeink

Ahogy a korábbi bejegyzések szóltak róla, a Kutya Agy- és Szövetbankot elsődlegesen azzal a céllal indítottuk el, hogy a felajánlott minták segítségével előrébb vihessük a kutyák (és közvetve az emberek) élettanának, betegségeinek, öregedésének, vagy akár viselkedésének jobb megértését. Azt talán nem is kell hangsúlyozni, hogy ez a fajta megértés, megismerés elengedhetetlen feltétele annak, hogy hatékonyabbá tegyük a betegségek gyógyítását, vagy lassítsuk az öregedés káros következményeinek kialakulását. 

Tavaly május óta, amikor az első felajánlást megkaptuk, sok fejlesztés történt a működésünkben, és ezek a fejlesztések továbbra is folyamatosan zajlanak. Célunk, hogy olyan tudományos alapot teremtsünk, melyre a jövőben hazai és külföldi kutatók egyaránt magabiztosan hagyatkozhatnak, mert tudják, hogy a mintáink minősége megbízható.

De mit jelent a „minőség” ebben az esetben? Talán furcsa is minőségről beszélni egy olyan kontextusban, ahol a ránk bízott, egykor hű társként, barátként élt állatok szöveteiről, az azokból származó mintákról van szó. Hiszen semmi esetre sem árucikkek, vagy valamiféle gyártósoron előállított termékek, melyeknek lenne „minősége”. Esetünkben tehát nem is erről a klasszikus, fogyasztói minőségről van szó – hanem egy olyan cél eléréséről, mely miatt maga a Szövetbank is létrejött. Fő célunk ugyanis, hogy olyan molekuláris vizsgálatokat tegyünk lehetővé a világ kutatói számára, melyeket más módon nem tudnának megvalósítani. A vizsgálatok tárgyát képező molekulák jelentős része nagyon érzékeny, ami azt jelenti, hogy különböző hatásokra, vagy egyszerűen csak az idő elteltével könnyedén elbomlik, vizsgálhatatlanná válik. Az elbomlott molekulák tehát nem tudnak már információt adni arról a kutatók számára, hogy mi volt a funkciójuk az élő sejtekben.
A minőség tehát egy Szövetbank esetében azt jelenti, hogy mindent megteszünk, hogy ezek az értékes, ám érzékeny molekulák (RNS, fehérje) minél stabilabban megőrződjenek az általunk gyűjtött mintákban. Ezt egyrészt úgy tudjuk biztosítani, hogy a felajánlott kutyákból a halált követő lehető legrövidebb időn belül kinyerjük a vizsgálni kívánt szöveteket. Ez a limit jelenleg négy óra  – vagyis ha az állat halála után négy órán belül nem férünk hozzá az agyhoz és más szövetekhez, akkor molekuláris vizsgálatokat már nem fogunk végezni rajtuk. Ilyenkor sem vész kárba a felajánlás, mert ilyenkor szövettani, anatómiai vizsgálatokra tesszük el a mintát, hiszen abból is sok érdekes dolgot tudhatunk meg. A másik feltétel, mely ahhoz szükséges, hogy „molekulárisan” jó minőségűek legyenek a mintáink, a megfelelő tárolás. A gyűjtött szöveteket minden esetben fagyasztva tároljuk, de szükség van egy speciális „molekula-stabilizáló” folyadékra is (a neve RNAlater), melybe a pici szövetdarabokat belemerítjük. Ebben a folyadékban, - 80°C-on aztán nagyon sokáig érintetlenül elállnak a szövetek, megőrizve az értékes molekulákat a jövő kutatásai számára. 

Első eredményünk tehát, melyet meg kellett mutatnunk a tudományos világ számára, az volt, hogy valóban képesek vagyunk jó minőségben, stabilan megőrizni ezeket a fontos molekulákat. Ennek igazolásához mi magunk végeztük el a legérzékenyebb molekulák, az RNS-ek kinyerését hat felajánlott kutya mintáiból, és megvizsgáltuk, hogy ezek az RNS-ek épségben megmaradtak-e. Méréseink, melyeket PCR reakció segítségével, azon belül is kvantitatív "Real-Time PCR" reakcióval végeztünk, azt mutatták, hogy a megcélzott RNS molekulák szintje nem különbözött jelentősen a kutyák között. Ez jó hír, mert ha bármelyik mintában bomlásnak indult volna az RNS, akkor azt ezzel a módszerrel észrevettük volna. Tudományos értelemben tehát megtettük az első lépést, hogy igazoljuk, van értelme és létjogosultsága a Kutya Agy- és Szövetbank működésének.

A mérésről itt látható egy ábra, mely azt mutatja meg, hogy három vizsgált gén RNS-ének mennyisége mennyire volt hasonló a különböző állatokban, többféle agyi régióban és izomszövetben.
A munkánk minősége szempontjából ez a legfontosabb eredmény, ha a molekuláris vizsgálatokat nézzük. 






Természetesen a jövőben szeretnénk a kutatók számára minél több lehetőséget biztosítani, így mintáink egy részét olyan módon tároljuk, hogy szövettani vizsgálatokra alkalmasak legyenek. Az alábbi képen például egy felajánlott kutya kisagyából származó metszet látható, ahol tankönyvbe illő minőségben ismerhetők fel a kisagy rétegei és a különböző sejttípusok. A nagy rózsaszín gömböcök például az úgynevezett Purkinje-sejtek, melyek a mozgásszabályozásban játszanak fontos szerepet.





Ezeken az szövettani metszeteken olyan molekuláris vizsgálatok is elvégezhetők, melyek a kevésbé bomlékony, a szövetekben megőrződő fehérje molekulákat mutatják ki. Ilyen, úgynevezett immunhisztokémiás felvételt is készítettünk már a felajánlásként érkezett agyszövetekből. Az immunhisztokémia sokszor egészen művészi eredményt ad, alább például az előző képen látható kisagyi régióban jelöltünk meg két különféle fehérjét piros és zöld színnel (a kék szín a sejtmagokban lévő DNS-t jelzi).





Mostanra tehát eljutottunk oda, hogy igazolni tudjuk, van értelme a Kutya Agy- és Szövetbank működésének, hiszen az eddig gyűjtött mintáink, melyeket az eddigi felajánlásokból nyertünk, már alkalmasak speciális molekuláris vizsgálatok elvégzésére. Ezek a vizsgálatok például az öregedés genetikai hátterének jobb megértéséhez vezethetnek el, tehát nagyon fontosan az emberek és a kisállatok számára is. 
Ahhoz azonban, hogy ezek a kutatások tényleg megvalósulhassanak, minél több mintára lesz szükségünk nekünk is, és más kutatóknak is, akik érdeklődnek a munkánk iránt. Kaptunk már megkeresést például az USA-ból, Varsóból és Prágából is. Mivel a bank csak alig másfél éve indult el, ezért most még sokszor nehézségbe ütközik, hogy segíteni tudjunk a minket megkereső kutatóknak, mert nincs elég mintánk. A gazdák hozzájárulása, a felajánlások tehát egyre fontosabbá válnak a számunkra, és mások számára is. 

Kérnünk persze nehéz, és talán nem is lehet. Hiszen mintáink beérkezése óhatatlanul valamilyen szomorú eseményhez, egy négylábú társ halálához kötődik. Ugyanakkor talán éppen ez a felajánlás az, mely egy pici reményt, pici fényt tud hozni az elkerülhetetlenbe, hiszen a minták jó célt szolgálnak, és hosszabb távon akár mások gyógyulásához is hozzájárulhatnak a belőlük nyert eredmények. 

Mindenkinek hálával tartozunk, aki eddig felajánlotta, vagy tervezi felajánlani kutyája testét, mikor eljön a búcsú ideje.
Köszönjük!

A Szövetbank működéséről részletes leírást itt olvashatnak:
https://kutyaetologia.elte.hu/szovetbank/

Mi az a Kutya Agy- és Szövetbank?

 

Bizonyára sokakban felmerül a kérdés, amikor először meghallja a „Kutya Agy- és Szövetbank” elnevezést, hogy vajon mit is takarhat ez a név. Mi az, ami kutya is, meg bank is, meg valami szövetekhez is van köze? És agyakhoz! Mire jó ez, meg úgy egyáltalán: hogy jön össze a kutya, meg a bank, meg az agy, meg a szövet?

Nos, ez úgy kezdődött...   hogy a farkas (vagyis néhány farkas) és az ember találkozott, és evolúciós szövetséget kötött. Ebből született a kutya, mint azt ma már számos genetikai alapú vizsgálat is bizonyítja. Na jó, de miért kell egészen a kezdetekig visszamennünk most, hogy egy (A) szövetbankról beszélünk? Ennek oka, hogy az említett különleges kezdet egy nem kevésbé különleges folytatást eredményezett: a kutya egyedülálló evolúciós utat járt be az ember mellett. Elég számba vennünk azt a több száz, méretben, színben, formában és viselkedésben is különböző kutyafajtát, melyek mind ennek a szövetségnek a gyümölcsei, vagyis mind a farkas leszármazottai. Mégis nagyon változatosak, és ezt a modern tudomány is egyre inkább kihasználja a genomika eszközei által: a különböző fajták tulajdonságainak, vagy éppen betegségeinek vizsgálata már eddig is kiemelt szerepet töltött be a velük kapcsolatos gének működésének megértésében. Ennek pedig nem csak a kutatói világ számára van jelentősége azáltal, hogy ezekből a felfedezésekből nívós szaklapokban lehet tudományos cikkeket közölni. Hanem mindenki számára: a kutyák segítségével jobban megérthető genetikai betegségek jelentős része előfordul emberekben is! Például a narkolepszia (az alvási ciklus abnormális szabályozásával járó tünetegyüttes) esetében először dobermann kutyákban írtak le egy felelős gént, melyről később kiderült, hogy emberekben is ez okozza az narkolepszia egyik típusát. Szóval a kutya ma már jó barátunkká vált a tudomány világában is. Ez a szerep pedig jelenleg is bővül: így történetünk most érkezett el ahhoz a szakaszhoz, amikor színre léphet egy olyan intézmény, mint a Kutya Agy- és Szövetbank. A kutyák evolúciós útja ugyanis nem csak abból a szempontból különleges, hogy ennyire változatosakká váltak – hanem éppen azon szempontok miatt is, melyek minden kutyában közösnek tekinthetők: hogy nagyon sokban hasonlítanak hozzánk. Érvényes ez elmebeli képességeik néhány sajátosságára, de érvényes mindennapi életmódjukra is: a családi kutyák például az emberekkel azonos környezetben élnek, gyakran szoros kapcsolatban a gazdáikkal. Emiatt pedig valószínű, hogy azok a környezeti ártalmak, melyek az embereket is sújtják, hasonló hatást fejtenek ki kutyáikra is. Vagyis: a kutyák nem csak öröklődő genetikai tulajdonságaik miatt érdekesek a tudomány számára! Például az öregedéskutatásban kifejezetten fontos, hogy egyszerre tudjuk vizsgálni a környezet hatásait és a genetikai tényezőket is.
És itt jön az újdonság: a környezet hatásait, és az élet során kialakuló genetikai változásokat (például az epigenetikát) nem lehet azokkal a genetikai módszerekkel vizsgálni, melyekkel például a fentebb említett narkolepsziagént leírták. 
E kihívás számunkra is adott volt, amikor belevágtunk a kutyák öregedésének kutatásába. Hiszen, ha például idős és fiatal kutyák testi (szomatikus), egyes szövetekre jellemző genetikai adottságait akarjuk összehasonlítani, hogy többet tudhassunk meg az öregedést kísérő változásokról, akkor ahhoz mindenképpen testi szövetekre van szükségünk. Ezek közül is különösen értékes az agy, mivel az időskori elbutulás folyamatainak jobb megértéséhez elengedhetetlenek az idegrendszert érintő közvetlen vizsgálatok. A kutyák agya pedig azért kiemelten fontos, mert az általában tudományos vizsgálatok tárgyát képező rágcsálókkal szemben náluk megfigyelhető az időskori elbutulás kialakulása – sokszor az emberekéhez nagyon hasonló lefolyással.
A tudománytörténetben ilyen jellegű kutatásokat minden esetben laboratóriumban tartott kutyákra alapoztak - eddig. A mi célunk ugyanis éppen az, hogy olyan módon tudjunk információhoz jutni ezen az új, szövetekre alapuló vizsgálati területen, hogy az semmi esetre se ütközzön állatjóléti problémákba – és hogy minél többféle kutyát tudjunk bevonni a kutatásba. Vagyis reményeink szerint egy ilyen kezdeményezés által hosszú távon csökkenhet a laboratóriumban, szövettani kutatásokra tartott kutyák iránti igény. Másrészt az ilyen laborkutyák általában egy-két fajtából kerülnek ki (főleg „laborbeagle”), ami rontja a rájuk épülő vizsgálatok általánosíthatóságát, míg mi a legkülönfélébb fajtájú kutyák mintáihoz juthatunk hozzá olyan módon, hogy ehhez a kutyákat ne kelljen kennelben, kutatási célokra tartani. 

A Kutya Agy- és Szövetbank története tehát így kezdődött. A folytatás, vagyis a gyakorlati megvalósítás egyelőre nem mérhető ilyen evolúciós időtávokban, hiszen alig több, mint egy éve kezdtünk bele a szervezésbe. A tényleges „evolúciós” folyamat, amin kezdeményezésünk ez idő alatt keresztül ment, azonban sok érdekes fordulatot hozott, nem kevés kihívás elé állítva a csapatot, és érdekes történetekkel megtűzdelve mindennapjainkat.
Az biztos, hogy mostanra kiderült számunkra: összehozni egy Kutya- Agy és Szövetbankot, majd fenntartani és működtetni, nem olyan egyszerű. Főleg, ha jól akarjuk csinálni – de nem is kérdés, hogy jól akarjuk-e csinálni! Mivel végső célunk, melynek elérését megálmodtuk, hogy az általunk gyűjtött minták, ha közvetve is, de egyszer jobbá tegyék kutyák és emberek életét, ezért munkánk minden lépése során elsődleges szempont, hogy ezt képviseljük: tisztelettel és odafigyeléssel az állatok felé, haláluk után is. Annak, hogy sikerül-e megvalósítani ezen céljainkat, fontos szerepe lesz abban, hogy világszinten példát mutassunk arra, hogy milyen lehetőségek rejlenek egy ilyen kezdeményezésben. 

A Kutya Agy- és Szövetbank működéséről itt tájékozódhatnak részletesen:
https://kutyaetologia.elte.hu/szovetbank/

2018. február 2., péntek



„Kezdet és vég”


Nem gondoltam volna, hogy éppen így, ezzel a poszttal fogom elkezdeni, amit már régóta tervezek: blogot írni a munkánkról, amit a tavaly útjára indított Kutya Szövetbank keretein belül végzünk. Talán már maga az első mondat is elárulja, mi célja lehet a blognak: egyrészt választ adni arra, mi is ez a furcsa nevű dolog, ami kutya is, meg szövet is, meg bank is, másrészt – ha ügyes vagyok – közelebb hozni az olvasót az elképzeléseinkhez, céljainkhoz és munkánkhoz. A munkánkhoz, mely mindennek nevezhető, csak egyhangúnak nem. Már a Szövetbank indulása is változatos kihívásokat állított elénk: a szükséges dokumentumok, engedélyek beszerzése, a tervek, a logisztika kidolgozása, és sok más...   majd megérkeztek az első felajánlások. Spock, Soma és a többiek...   
De számomra ez a mai felajánlás egészen más volt, mint bármely korábbi. Bizonyos értelemben első: ő volt az első kutya, akit ismertem korábbról, akihez emlékek fűztek. Már fiatal agility-versenyző koromban megismerkedtem Nikével és gazdájával, és később is sok helyszínen összefutottunk. Ha nem is nagyon szoros, de kedves emlékek kapcsolódtak hozzájuk is, mint sok más pároshoz, akiket a „régiek” közül ismerek az agilityben. Így, amikor érkezett a hívás, hogy Nikétől talán hamarabb kell búcsúzni, mint várták, legbelül én is picit jobban megrendültem, mint máskor. 
Miután bizonyossá vált, hogy ő lesz a következő kutya, akit felajánlásként kapunk, munkatársaimmal ugyanúgy megkezdtük az előkészületeket, ahogy szoktuk: egyeztetés az állatorvossal, dokumentumok előkészítése, eszközök előkészítése. Rutin. De mégis más volt. Egyetlen korábbi kutyánál sem éreztem azt, hogy ennyire mindennek a helyén KELL lennie. Hogy maximálisan föl kell rá készülni, hogy biztos minden a legnagyobb rendben legyen. Pedig ez amolyan alap, hiszen munkatársaimmal mind arra törekszünk, hogy az állatok a haláluk után is méltó bánásmódban részesüljenek. Ám most éreztem először, hogy amikor közös, kedves emlékek is erősítik ezt a törekvést, az egészen más érzés. Szomorúbb is. De valahogy „erősebb” is, a szándékot illetően, hogy te, a kutató, aki felelős vagy a kutya hagyatékáért, miután testét gazdája átadta számodra – hogy te igenis ki akard hozni a legtöbbet a lehetőségből, amit kaptál, hogy azt egyszer visszaadhasd a világnak, hogy a kutya halála, akihez valamilyen kötelék fűzött, tényleg valami plusz értelmet nyerhessen. 
A mintavétel most is úgy zajlott, mint máskor. A test az értő szem számára (ez jelen esetben nem én vagyok, hanem az anatómus-állatorvos, Kálmán) sok mindent elmesél az életútról, adott esetben a halál okáról. Nem találtunk súlyos elváltozást, de nem is számítottunk rá. Így a mintavételt követően az állatorvos és a gazda számára is azt a megnyugtató választ adhattuk: valószínűleg a lehető legkevesebb szenvedéssel élte meg öregkorát a kutya, és úgy is ment el. Talán apró vigaszcsepp.
Niké hagyatéka nem csupán az, hogy a tudomány számára új lehetőségeket teremtett, mint ahogy sok kutyatársa – hiszen ő ihlette most ezt a bejegyzést, mellyel útjára indul a Szövetbank munkásságát elmesélő blog.