Mi az a Kutya Agy- és Szövetbank?

 

Bizonyára sokakban felmerül a kérdés, amikor először meghallja a „Kutya Agy- és Szövetbank” elnevezést, hogy vajon mit is takarhat ez a név. Mi az, ami kutya is, meg bank is, meg valami szövetekhez is van köze? És agyakhoz! Mire jó ez, meg úgy egyáltalán: hogy jön össze a kutya, meg a bank, meg az agy, meg a szövet?

Nos, ez úgy kezdődött...   hogy a farkas (vagyis néhány farkas) és az ember találkozott, és evolúciós szövetséget kötött. Ebből született a kutya, mint azt ma már számos genetikai alapú vizsgálat is bizonyítja. Na jó, de miért kell egészen a kezdetekig visszamennünk most, hogy egy (A) szövetbankról beszélünk? Ennek oka, hogy az említett különleges kezdet egy nem kevésbé különleges folytatást eredményezett: a kutya egyedülálló evolúciós utat járt be az ember mellett. Elég számba vennünk azt a több száz, méretben, színben, formában és viselkedésben is különböző kutyafajtát, melyek mind ennek a szövetségnek a gyümölcsei, vagyis mind a farkas leszármazottai. Mégis nagyon változatosak, és ezt a modern tudomány is egyre inkább kihasználja a genomika eszközei által: a különböző fajták tulajdonságainak, vagy éppen betegségeinek vizsgálata már eddig is kiemelt szerepet töltött be a velük kapcsolatos gének működésének megértésében. Ennek pedig nem csak a kutatói világ számára van jelentősége azáltal, hogy ezekből a felfedezésekből nívós szaklapokban lehet tudományos cikkeket közölni. Hanem mindenki számára: a kutyák segítségével jobban megérthető genetikai betegségek jelentős része előfordul emberekben is! Például a narkolepszia (az alvási ciklus abnormális szabályozásával járó tünetegyüttes) esetében először dobermann kutyákban írtak le egy felelős gént, melyről később kiderült, hogy emberekben is ez okozza az narkolepszia egyik típusát. Szóval a kutya ma már jó barátunkká vált a tudomány világában is. Ez a szerep pedig jelenleg is bővül: így történetünk most érkezett el ahhoz a szakaszhoz, amikor színre léphet egy olyan intézmény, mint a Kutya Agy- és Szövetbank. A kutyák evolúciós útja ugyanis nem csak abból a szempontból különleges, hogy ennyire változatosakká váltak – hanem éppen azon szempontok miatt is, melyek minden kutyában közösnek tekinthetők: hogy nagyon sokban hasonlítanak hozzánk. Érvényes ez elmebeli képességeik néhány sajátosságára, de érvényes mindennapi életmódjukra is: a családi kutyák például az emberekkel azonos környezetben élnek, gyakran szoros kapcsolatban a gazdáikkal. Emiatt pedig valószínű, hogy azok a környezeti ártalmak, melyek az embereket is sújtják, hasonló hatást fejtenek ki kutyáikra is. Vagyis: a kutyák nem csak öröklődő genetikai tulajdonságaik miatt érdekesek a tudomány számára! Például az öregedéskutatásban kifejezetten fontos, hogy egyszerre tudjuk vizsgálni a környezet hatásait és a genetikai tényezőket is.

És itt jön az újdonság: a környezet hatásait, és az élet során kialakuló genetikai változásokat (például az epigenetikát) nem lehet azokkal a genetikai módszerekkel vizsgálni, melyekkel például a fentebb említett narkolepsziagént leírták. 

E kihívás számunkra is adott volt, amikor belevágtunk a kutyák öregedésének kutatásába. Hiszen, ha például idős és fiatal kutyák testi (szomatikus), egyes szövetekre jellemző genetikai adottságait akarjuk összehasonlítani, hogy többet tudhassunk meg az öregedést kísérő változásokról, akkor ahhoz mindenképpen testi szövetekre van szükségünk. Ezek közül is különösen értékes az agy, mivel az időskori elbutulás folyamatainak jobb megértéséhez elengedhetetlenek az idegrendszert érintő közvetlen vizsgálatok. A kutyák agya pedig azért kiemelten fontos, mert az általában tudományos vizsgálatok tárgyát képező rágcsálókkal szemben náluk megfigyelhető az időskori elbutulás kialakulása – sokszor az emberekéhez nagyon hasonló lefolyással.

A tudománytörténetben ilyen jellegű kutatásokat minden esetben laboratóriumban tartott kutyákra alapoztak - eddig. A mi célunk ugyanis éppen az, hogy olyan módon tudjunk információhoz jutni ezen az új, szövetekre alapuló vizsgálati területen, hogy az semmi esetre se ütközzön állatjóléti problémákba – és hogy minél többféle kutyát tudjunk bevonni a kutatásba. Vagyis reményeink szerint egy ilyen kezdeményezés által hosszú távon csökkenhet a laboratóriumban, szövettani kutatásokra tartott kutyák iránti igény. Másrészt az ilyen laborkutyák általában egy-két fajtából kerülnek ki (főleg „laborbeagle”), ami rontja a rájuk épülő vizsgálatok általánosíthatóságát, míg mi a legkülönfélébb fajtájú kutyák mintáihoz juthatunk hozzá olyan módon, hogy ehhez a kutyákat ne kelljen kennelben, kutatási célokra tartani. 

A Kutya Agy- és Szövetbank története tehát így kezdődött. A folytatás, vagyis a gyakorlati megvalósítás egyelőre nem mérhető ilyen evolúciós időtávokban, hiszen alig több, mint egy éve kezdtünk bele a szervezésbe. A tényleges „evolúciós” folyamat, amin kezdeményezésünk ez idő alatt keresztül ment, azonban sok érdekes fordulatot hozott, nem kevés kihívás elé állítva a csapatot, és érdekes történetekkel megtűzdelve mindennapjainkat.

Az biztos, hogy mostanra kiderült számunkra: összehozni egy Kutya- Agy és Szövetbankot, majd fenntartani és működtetni, nem olyan egyszerű. Főleg, ha jól akarjuk csinálni – de nem is kérdés, hogy jól akarjuk-e csinálni! Mivel végső célunk, melynek elérését megálmodtuk, hogy az általunk gyűjtött minták, ha közvetve is, de egyszer jobbá tegyék kutyák és emberek életét, ezért munkánk minden lépése során elsődleges szempont, hogy ezt képviseljük: tisztelettel és odafigyeléssel az állatok felé, haláluk után is. Annak, hogy sikerül-e megvalósítani ezen céljainkat, fontos szerepe lesz abban, hogy világszinten példát mutassunk arra, hogy milyen lehetőségek rejlenek egy ilyen kezdeményezésben. 

A Kutya Agy- és Szövetbank működéséről itt tájékozódhatnak részletesen:

https://kutyaetologia.elte.hu/szovetbank/